IMA

 

Ötéves már az Otthonunk,

Érte együtt imádkozunk.

Ami szép és jó volt nekünk,

Öt éve neked köszönhetjük.

Áldj meg minket jó Istenünk,

Add, hogy mégis üdvözöljünk,

Bár ebben mi alig hiszünk…

Ne kívánd, hogy könyörögjünk,

Megalázó lenne nekünk…

Ha vétettünk is ellened,

- Mi esendő öregek –

Nem szándékosak szavaink,

Kétség mondatja velünk…

Mi, akik itt együtt lakunk,

Otthonunktól elszakadtunk…

Adj békés halált minekünk,

Vedd észre, hogy szenvedünk!

Bár tiszta, ép a mi lelkünk.

Belül elfolyt oly sok könnyünk.

Az arcunkon csak a derűnk,

Szebb napokra emlékezünk.

Áldj meg bennünket Istenünk!

Engedd, hogy szép búcsút vegyünk,

Hogy mindent megköszönhessünk,

Isten veled múlt, s jelenünk,

Jövőnk sem lesz, elmegyünk.

Imára kulcsoljuk két kezünk,

Mondj egy ÁMEN-t, s maradj velünk.

- ÁMEN -

 

 

 

 


  Copyright ¤ Zselici Rózsakert