Zselici tájról.......

    Az Erdőgazdasági tájak besorolásában a 33 jelet viseli.

Egy viszonylag fiatal, löszből kialakult harmadkori dombvidék. Érdekessége, hogy a Kapos völgyében a lösz helyét gyakran negyedkori homok foglalta el. Hárságy és Gálosfa környékén pedig homokkőpadok akadnak. A táj jellemző arculatát azonban a lösz eróziójának során kialakult változatos felszíni formák határozzák meg. A széles dombhátakat és a lankás oldalakat meredek falú - esetenként szurdokvölgyszerű - mély eróziós völgyek rendszerei hálózzák be, melyek a kelet-nyugati vízválasztókról észak-déli irányba lefutó széles fővölgyekbe torkollnak. Tengerszint feletti magassága 140 - 300 m közt váltakozik.

A Zselicség mérsékelten meleg, évi középhőmérséklete 10°C, télen enyhe, eléggé csapadékos (709 mm/év átlagcsapadék) éghajlatú vidék. A táj területén jelentős szubmediterrán klímahatás mutatható ki. Kettős csapadékmaximum jellemzi (június, október), ahol a nyári maximumból a növényzet viszonylag keveset tud hasznosítani, mivel ez heves esők, esetenként felhőszakadás formájában éri a talajt. A legjelentősebb eróziós pusztítások is ebben az időszakban jelentkeznek.

Talajviszonyai változatosak. A földes váztalajok az eróziónak kitett helyeken, valamint a valamikor mezőgazdaság által hasznosított területeken foglalnak el jelentős területet. Ezek erdősítése komoly kihívás a szakember számára, pedig beerdősítésük az erózió megfékezése és a talajfejlődés elindítása szempontjából rendkívül fontos. Az üledék és hordaléktalajok az eróziós hordalék lerakásából keletkeztek. A legjellemzőbb talajféleségek a barna erdőtalajok csoportjába tartoznak, jelezve azt is, hogy a terület erdősültsége valamikor nagyobb volt. Legfontosabb típusai a Ramann-féle barna erdőtalaj és az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, melyek magas tápanyagtartalmukkal  biztosítják az itt tenyésző fafajok kiváló növekedését.

A táj fontosabb társulásalkotó fafajai a kocsányos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a cser, a bükk, a gyertyán, az ezüst hárs, a mézgás éger, de az összes őshonos fafajunk képviselteti magát, talán egyedül a nyír mely viszonylag ritka a területen. A sok fafajúság a terület különleges termőhelyi és növényföldrajzi adottságainak köszönhető.

Legismertebb természetes erdőtársulása az ezüst hársas - bükkös, legjellemzőbbek pedig a gyertyános - tölgyesek.

A mezőgazdaságilag nem hasznosítható területek jelentős része erdőtelepítésre alkalmas.

Forrás: www.sefag.hu