Megjön a tavasz
Megjön a tavasz lassan, csendesen
A napsugár játszik völgyön, hegyen
Melegszik a bús föld, elmúlik az álma
Életre csókolja meleg nap sugara.
Mintha a természet most kellene álmából
Megmosdik gyöngéden meleg napsugarából.
Gyönge fának rügyei fakadnak
Téli hónak csak hírei vannak.
Megjön a tavasz édes gondolat
Madárka zeng majd árnyas lomb alatt
Piros bimbók bája mind azt hirdeti
Megjött a kikelet édes hírnöki.
Tavasz hírnöke meleg forró csókkal
Rakja meg a fákat, üde virággal.
A virágos ágon madárdal és ének,
Nemsokára így lesz! Fakadnak a rügyek
Pallósi József 85 éves
Surján völgyben
Van egy otthon,
Úgy hívják , hogy idősotthon.
Sokan vagyunk lakója,
sok betegség hordozója.
Rendben megy a vezetése,
A betegek megértése.
Segítőkéz minden áron,
Én bizony ezt nem hiánylom.
A tisztaság igen példás
Éjjel- nappal a helytállás.
Orvos is van minden héten,
Az orvosság mindig készen létben.
Szent mise meg két hetente,
Lenn az étteremben.
Ki teheti meghallgatja,
Isten áldás legyen rajta
Pallósi József 85 éves
Március felé
Még dühöng a téli szél
Suhogva száll a tél tova.
Odvából útjára kél,
A lelkem hű márciusa.
Dacosan vágja kék szemembe
Az erővel vegyes zúzmarát
De erősen fogom , kezembe
A népemnek kemény ostorát.
Látok egy fényt a zord időben
S felém kiált egy égi hang:
Mi megvigasztal bennünket
Az éjben búgó estharang.
Március felé közeleg az éj
Lágy fuvalom megy át a szíveken
Míg a természet ölén a szél
Szabadságot hirdet hegyen s völgyeken
Lesz még március ! Van még remény
Hisz miénk –e juss ! Harcunk lesz kemény
Nem számít harcunk meddig ér,
Lesz nekünk egy március még.
Legyen –e sorokból mint a tenger
Egy tovaszálló édes végtelen
Hogy a hű szíveknek forró álmai
Ne legyenek lelkem örök vágyai
1950.02.29 Pallósi József
Sáros az út
Sáros a csizmám , sáros az út
A szívem megáll a lelkem fut
Meddig mész lelkem ? Meddig az út
Bárhogy is sietsz , kerek az út.
Fejemre hull a sárga falevél
Fáradt lelkem újra útjára kél
Úgy keres- kutat , mint az őszi szél
Vajon a magyar a nemzet még él?
Ahogy az őszi szél sodorja a falevelet
Úgy siratlak én drága jó hazám tégedet
Mert ma amikor rád száll a vész lehelet
Hő imát mormolok érted könnyeim felett
A büszke ősz mely leveti a fák ruháit
Magával viszi az érző szívek vágyait
S vihogva vág utat az árvák könnyein
Hogy teljesítse a szélhámosok álmait
Ne hulljatok várjátok még , ti sárguló levelek
Mielőtt még lehullanátok , had beszéljek veletek
Sárba hulltok velünk együtt ó Ti kicsi nemzetek
Könnyetekre véretekre , hát én mostan felelek
Mostanában a nagy nyárnak vetélytársa lett a tél
Izmusokban szólamokban hangoztatja erejét
Miért legyünk mi a kettő közt a lehulló falevél
Verekedjen hát a kettő mérje össze erejét!
1950 dec.10 Pallósi József
Szentbalázsi Öregotthon
Dalaiból
Nincs szebb madár, nincs szebb madár a fecskénél,
Surjánvölgyi, Surjánvölgyi menyecskénél.
Fehér lábát, fehér lábát a patakban mossa,
Hideg a víz, hideg a víz, kikapdossa.
Rózsakertnek férfiága,
Szomorú, mert nincsen párja.
Nincsen párja a szegénynek,
Unalmában udvarol a menyecskéknek.
Visszaemlékezés
Az, akinek bánata van,
Minden reggel könnyes szemmel ébred.
Én is azért sírtam annyit,
Mert feledni sosem tudlak téged.
Felcsendül a hangod bennem,
Úgy érzem, hogy itt vagy vélem
Hosszú éjszakákon,
Pedig csak a képzeletem
Repült hozzád fényes lepkeszárnyon.
Szentbalázs, 2009. 11. 09.
Télen a gyermek
Leesett az első téli hó
Hófehér lett minden házikó.
Gyümölcsfák ágain virít a hó csomó
Fehér köntösével megjött a télapó.
Utcán a gyermek piros orcácskája
Olyan mint kertész piros paprikája
Megdörzsöli
gyakran mert fázik a hegye
Iskolába menvén hogy lenne melege?
Hosszú egy délelőtt nem lehet bevárni,
Hogy ez a tanidő nem tud már lejárni !
Utcán a szánkóknak víg csilingelése
Hívja a gyereket gyorsan az ebédre.
Édesapám gyorsan hozza le a szánkót!
Had másszam meg vele a legnagyobb dombot!
Úgy jövök lefelé mint szélvész támad
Szánkóm tetejére felteszem a lábam
Estére megjövök, mondja meg anyámnak
Füstölt kolbászt adjon nékem vacsorára
Utána lefekszek, nem mondom hogy minek
Reggel rendezem majd az én leckéimet!
1950 02.02 Pallósi József
|