Megjön a tavasz

Megjön a tavasz lassan, csendesen

A napsugár játszik völgyön, hegyen

Melegszik a bús föld, elmúlik az álma

Életre csókolja meleg nap sugara.

Mintha a természet most kellene álmából

Megmosdik gyöngéden meleg napsugarából.

Gyönge fának rügyei fakadnak

Téli hónak csak hírei vannak.

Megjön a tavasz édes gondolat

Madárka zeng majd árnyas lomb alatt

Piros bimbók bája mind azt hirdeti

Megjött a kikelet édes hírnöki.

Tavasz hírnöke meleg forró csókkal

Rakja meg a fákat, üde virággal.

A virágos ágon madárdal és ének,

Nemsokára így lesz! Fakadnak a rügyek

Pallósi József  85 éves

Surján völgyben

Van egy otthon,

Úgy hívják , hogy idősotthon.

Sokan vagyunk lakója,

sok betegség hordozója.

Rendben megy a vezetése,

A betegek megértése.

Segítőkéz minden áron,

Én bizony ezt nem hiánylom.

A tisztaság igen példás

Éjjel- nappal a helytállás.

Orvos is van minden héten,

Az orvosság mindig készen létben.

Szent mise meg két hetente,

Lenn az étteremben.

Ki teheti meghallgatja,

Isten áldás legyen rajta

Pallósi József 85 éves

Március felé

Még dühöng a téli szél

Suhogva száll a tél tova.

Odvából  útjára kél,

A lelkem hű márciusa.

Dacosan vágja kék szemembe

Az erővel vegyes zúzmarát

De erősen fogom , kezembe

A népemnek kemény ostorát.

Látok egy fényt a zord időben

S felém kiált egy égi hang:

Mi megvigasztal bennünket

Az éjben búgó estharang.

Március felé közeleg az éj

Lágy fuvalom megy át a szíveken

Míg a természet ölén a szél

Szabadságot hirdet hegyen s völgyeken

Lesz még március ! Van még remény

Hisz miénk –e juss ! Harcunk lesz kemény

Nem számít harcunk meddig ér,

Lesz nekünk egy március még.

Legyen –e sorokból mint a tenger

Egy tovaszálló édes végtelen

Hogy a hű szíveknek forró álmai

Ne legyenek lelkem örök vágyai

1950.02.29 Pallósi József

Sáros az út

Sáros a csizmám , sáros az út

A szívem megáll a lelkem fut

Meddig mész lelkem ? Meddig az út

Bárhogy is sietsz , kerek az út.

Fejemre hull a sárga falevél

Fáradt lelkem újra útjára kél

Úgy keres- kutat , mint az őszi szél

Vajon a magyar a nemzet még él?

Ahogy az őszi szél sodorja a falevelet

Úgy siratlak én drága jó hazám tégedet

Mert ma amikor rád száll a vész lehelet

Hő imát mormolok érted könnyeim felett

A büszke ősz mely leveti a fák ruháit

Magával viszi az érző szívek vágyait

S vihogva vág utat az árvák könnyein

Hogy teljesítse a szélhámosok álmait

Ne hulljatok várjátok még , ti sárguló levelek

Mielőtt még lehullanátok , had beszéljek veletek

Sárba hulltok velünk együtt ó Ti kicsi  nemzetek

Könnyetekre véretekre , hát én  mostan felelek

Mostanában a nagy nyárnak vetélytársa lett a tél

Izmusokban szólamokban hangoztatja erejét

Miért legyünk mi a kettő közt a lehulló falevél

Verekedjen hát a kettő mérje össze erejét!

1950 dec.10 Pallósi József

Szentbalázsi Öregotthon

Dalaiból

Nincs szebb madár, nincs szebb madár a fecskénél,

Surjánvölgyi, Surjánvölgyi menyecskénél.

Fehér lábát, fehér lábát a patakban mossa,

Hideg a víz, hideg a víz, kikapdossa.

Rózsakertnek férfiága,

Szomorú, mert nincsen párja.

Nincsen párja a szegénynek,

Unalmában udvarol a menyecskéknek.

Visszaemlékezés

Az, akinek bánata van,

Minden reggel könnyes szemmel ébred.

Én is azért sírtam annyit,

Mert feledni sosem tudlak téged.

Felcsendül a hangod bennem,

Úgy érzem, hogy itt vagy vélem

Hosszú éjszakákon,

Pedig csak a képzeletem

Repült hozzád fényes lepkeszárnyon.

 Szentbalázs, 2009. 11. 09.

Télen a gyermek

Leesett az első téli hó

Hófehér lett minden házikó.

Gyümölcsfák ágain virít a hó csomó

Fehér köntösével megjött a télapó.

Utcán a gyermek piros orcácskája

Olyan mint kertész piros paprikája

Megdörzsöli gyakran mert fázik a hegye

Iskolába menvén hogy lenne melege?

Hosszú egy délelőtt nem lehet bevárni,

Hogy ez a tanidő nem tud már lejárni !

Utcán a szánkóknak víg csilingelése

Hívja a gyereket gyorsan az ebédre.

Édesapám gyorsan hozza le a szánkót!

Had másszam meg vele a legnagyobb dombot!

Úgy jövök lefelé mint szélvész támad

Szánkóm tetejére felteszem a lábam

Estére megjövök, mondja meg anyámnak

Füstölt kolbászt adjon nékem vacsorára

Utána lefekszek, nem mondom hogy minek

Reggel rendezem majd az én leckéimet!

1950 02.02  Pallósi József